LATIN SZERETŐ

Miért lop mézet Ámor?

2018. július 29. - Latin tanszék Szeged

Venust és Cupidót az idősebb Cranach (1472-1553) legalább harminc változatban festette meg méztolvajként – újabb példányok még mindig kerülnek elő: legutóbb 2013-ban árvereztek el egy magángyűjteményből származó példányt átszámítva félmilliárd forintért. A szerelem minden kort élénken foglalkoztat, nem véletlen, hogy Cranachnak számtalan más, Venust külön vagy az istennőt gyermekével ábrázoló festménye is van. Cranach a reformáció korának egyik legnépszerűbb festője több mint ötven éves alkotóperiódussal és óriási életművel: Weimarban található sírjának felirata szerint a „leggyorsabb festő” - az evangélikus egyházban nagy tiszteletnek örvend, és amerikai evangélikus közösségek is emléknapot szenteltek neki.

A kép az istennőt és gyermekét ábrázolja, miközben a kisfiú lépesmézet csen. A kis Cupido/Amor anyjának nyújtja lépet, miközben körülröpködik és dühödten csipkedik a rovarok. A motívum egy hellénisztikus görög költőnek, Theokritosnak tulajdonított rövidke versből, a Kériokleptés, Méztolvaj címűből származik (ógör. kérion = lép, lépesméz – kleptein = lopni, vesd össze: kleptománia; latin cera = viasz). A vers a 16. században igen népszerű: több latin fordítása is készült. A rövidke vers arról szól, hogy egyszer a kis Eróst mardosta az éhség, lépesmézet keresett egy odúban, és összecsipkedték a méhek. Az anyjához fut pityeregve: hogy lehet, hogy egy ilyen pici rovar ennyire fájdalmas sebet ejt? Az anyja mosolygva felel: "Mit akarsz? Te talán nem olyan vagy? Pinduri kis fiu, s mégis olyan fájó sebet ejtesz!" (fordította Kerényi Grácia) Cranach ezt a képtípust felirattal is ellátja. Első két sora a Theokritosnak tulajdonított költemény Ercole Strozzi-féle fordításából való, második sorpárja pedig Philipp Melanchthon köréhez tartozó wittenbergi humanisták valamelyikéhez köthető – az egész verset később Melanchthon neve alatt is publikálták. Latin szövege így szól:

Dum puer alveolo furatur mella Cupido

Furanti digitum cuspide fixit apis.

Sic etiam nobis brevis est peritura voluptas,

Quam petimus tristi mixta dolore nocet.

 

Érdemes megfontolni, mire figyelmeztet: Míg a gyermek Cupido egy odúból mézet csent, fullánkját egy méh a tolvaj ujjába döfte. Így törünk mi is a tűnékeny gyönyörre, de az nem tartós, s csak árt, mert fájdalom vegyül bele. Más változatokon Cranach csak két soros disztichont fest a képre:

Pungit apis puerum Veneris, dum roscida mella

Furatur sic sunt dulcia mixta malis.

Magyarul: Megcsípi a méh Venus fiát, míg aranyló mézet csen – ugyanígy mindenbe, ami édes, baj vegyül.

A bejegyzés trackback címe:

https://latinszereto.blog.hu/api/trackback/id/tr3014148099

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.